A Titkos-tó

A debreceni Nagyerdőben nemcsak a Békás-tó-található, hanem egy másik vizes hely is. Ez ma elvileg bringás pálya, korábban viszont itt bújt meg a „Titkos-tó”.

A postásüdülő és a Tóth Árpád-emlékfal közötti tavacska már nem létezik, illetve teljesen más szerepben reinkarnálódott. A parkerdő 2014-es átépítése előtt itt még valóban titokban lehetett egy – hol kisebb, hol nagyobb – vízgyűjtő, mivel körben sűrű növényzet takarta. A sziklás csobogó és a Békás-tó vize eddig a helyig tudott elfolyni, mégpedig azért, hogy a nagy szárazságok idején is folyadékhoz juthassanak a növények.

A régi kőpadok közül kettő a Titkos-tó partján, az átépítés előtt

Az utóbbi években azonban már alig csordogált ki idáig a víz. Emiatt az itt található, formás kőpadok mindinkább egy gyomorforgató csövestanya meggyalázott kellékeivé lettek. Néhányukat felborogatták, összekoszolták – ahelyett, hogy inkább próbálták volna megőrizni és például megfejteni a beléjük vésett, réges-régi hieroglifákat. A szándék tehát, hogy a környéket rendbe tegyék és felújítsák, értékelendő és éppen időszerű volt.

Az átalakított terület 2015. június 30-án, háttérben a rejtélyes bringástorony

Igen ám, de a munkák során kimélyítették a gödröket, és a kimarkolt földet a szép kőpadokra górták, mintha valami elrejtendő csúfságok lennének. A sétány és az elárasztott meder mellé ácsoltak egy magas, meredek pallójú emelvényt, amire kis léceken lehet fölkapaszkodni. Az átadás óta az új zugot MTB-, azaz mountainbike-pályának nevezik (a petanque-pályát pedig az összes tájékoztatótáblán pentanque pályának írják).

Betemetett régi kőpad az új "MTB-pálya" mellett

Az azonban nem derült ki, hogy miként is kell használni s mire való a fatorony; hogyan kell felmenni rá a biciklivel, és hogyan kell legurulni róla. Ha pedig már fejreállás és szaltó nélkül legurulunk, és túléljük azt, akkor is kérdés marad: hogyan ússzuk meg a dagonyába csapódás nélkül. Szóval, adtak a kakinak egy pofont, hiszen a jelek szerint most sajnos se Titkos-tó, se kőpadok, se MTB-pálya. De legalább van víz a növényeknek, s ez is örvendetes – akárcsak az is, hogy a közeli Oláh Gábor-szobornál még megvannak a szintén nagyon régi faülőkék. Igaz, a szobornak meg továbbra is törött az orra.

A bringapálya emelvényének lépcsőfokai

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Részlet a tájékoztatótáblákról: MTB és ,,pentanque"

A víztorony bent és fent + esti fotók

Debrecen új szuper nevezetessége 2015. június 26-án megnyitotta a kapuit. Egyelőre tesztüzemmódban működik, de már bebarangolható szinte töviről hegyire. Mi is ezt tettük.

A Nagyerdei Víztorony korábbi, eredeti tervezői és építői táblája. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A Pallagi úton álló, évszázados építmény előtt már működnek a csobogók. A kapun belül is csörgedeznek a vízlépcsők, viszont biztonságos kerékpártároló a közönségnek sajnos egyelőre nincsen se kint, se bent, se elöl, se hátul.

A Nagyerdei Víztorony új alagsora előtti tér, körülötte a belső vízlépcsőkkel. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Ha a külső lépcsőn megyünk fel a kávézóhoz, akkor ott kénytelenek vagyunk rátaposni a földrétegre is, amin elvileg fűnek kellene kinőnie. Bent viszont kellemes hangulatú a presszó, s az alatta lévő szinten (ahova rögtön a Pallagi útról is bejuthatunk) képzőművészeti tárlat is megtekinthető.

A tarka-barka kávézó a második szinten. Eddig ingyenes a belépés. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A látogatók most a vendéglő szintjéig mehetnek fel ingyen. Már onnan is körbe lehet nézni valamelyest, és a kinti kerthelyiség is használható. A hely egyébként vidám és bohém retro.

A vasbeton-csigalépcső és a középső mászófal (háttérben a lenti főkapu). Fotó: © Debreceni Képeslapok

Aki a kioszk tetőteraszától tovább haladna, s fel akar menni a kupola körüli kilátóba, annak már jegyet kell váltania a földszinti recepción. Ez 600 forintba kerül, viszont a nézelődés után jár érte egy kávé vagy egy ásványvíz is.

A kupola alatti lélekvesztő... Fotó: © Debreceni Képeslapok

A kupolába előbb a nagy vasbeton-csigalépcsőkön kell menni. Aztán a második emelettől egy olyan fém „tyúklétra” következik, ami a tériszonyosoktól elég nagy önuralmat követel.

A Nagyerdei Strand csúszdás pancsolómedencéje. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Én már máskor is voltam ezen a lépcsőn, és minden elérhető magaslatra felmegyek, de bevallom, nekem is össze kellett szorítanom a fogamat. Tudniillik ilyen helyzetekben kissé rám tör a lábremegtető viszolygás.

Az Aquaticum Mediterrán Élményfürdő. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Na de hamar fel lehet érni a kilátóba, ott pedig már jó magas a védfal. Fantasztikus a kilátás is, és érdemes jó sokáig élvezni a nagyerdei panorámát és a jó levegőt – annál is inkább, mivel nincsen korlátozva a fent tartózkodás ideje.

A Nagyerdei Stadion. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A szuper feeling ellenére egyetlen zavaró körülmény azért csak akad fent. Nevezetesen, hogy igen sok kis fehér, kellemetlen bogár repked ott, s ráadásul tömegesen telepednek az emberre. Szerencsére, amikor visszatértünk a lentebbi szintekre, akkor a kis dögök már elszálltak.

A Debreceni Egyetem orvostudományi centrumának (a klinikáknak a) főépülete, előtérben a strand öltözőépületének tetőnapozója. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Összegezve a víztorony-látogatás során szerzett élményeinket, csöppet sem bántuk meg, hogy engedtünk a kísértésnek. Nyilván, a legszuperebb az lenne, ha ingyen lehetne felmenni, de ennek ellenére bátran ajánljuk másoknak is, hogy legalább egyszer időzzenek el a kupola körül – aztán pedig kóstolják meg a ház kávéját is.

A vízi ködszínház szökőkútja és a Hotel Nagyerdő. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Összeállításunk végére hagytam egy másik blokkot is. A 2015. június 28-án készített sorozatban a Nagyerdei Víztorony esti díszkivilágításának színeit láthatjuk viszont...

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

A régi víztorony

Debrecen legújabb turisztikai attrakciója a felújított és átépített víztorony a Nagyerdőben. Elérkezett az átadás ideje!

A Nagyerdei Víztorony korábbi, eredeti építői és tervezői táblája. Fotó: © Debreceni Képeslapok

A 2015. június 26-án (még nem hivatalosan) megnyitandó, különleges objektum – a lenti táblája alapján – a múlt század elején, 1912-ben készült, mégpedig „Fried és Adorján koncepciója szerint”. A leírások azt is felidézik, hogy eredetileg sörkert is működött benne, a kupolája körüli részre pedig a civil érdeklődők is felmehettek, hiszen kilátó volt ott. Az utóbbi évtizedekben ez már csupán keveseknek adatott meg, s csak a Campus Fesztiválok idején népesült be a terület, ami azokon az estéken váltakozó színű díszfényekben pompázott.

Az épülő mászófal 2015 májusában. Fotó: © Debreceni Képeslapok

Rég megszűnt a vendéglő is, a külső lépcsők közötti csobogókutat pedig elzárták, összefirkálták. Most végre feltámad poraiból ez a több mint 100 éves, jellegzetes vasbeton-létesítmény: amellett ugyanis, hogy továbbra is megmarad a Debreceni Egyetem 1000 köbméteres tartalék víztárolójának, az átalakításoknak köszönhetően immár kiállítótér, kávézó, valamint „vízbár”, mászófal és persze kilátó is helyet kapott benne. Sőt, ezentúl újra lesz esti díszkivilágítás is... a „grand opening” buli pedig, a mostani tesztüzemmód után, a 2015 júliusi Campus Fesztivál keretében esedékes.

Az itt bemutatott esti képek csak illusztrációk: a '14-es Campus Feszten készítettem őket. Friss képek ebben a cikkünkben láthatók.

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Körforgás

Debrecenben bármi megtörténhet. Egy zenekar például a tízemeletes ház tetején nyomja a rockot, míg a belvárosban egy fegyveres medve osztja ki a srácokat.

Debrecenben az is megeshet, hogy egy budapesti banda ott forgat klipet a vadonatúj nótájához – innen fúj tehát a szél a lakótelepi bulival és a lövöldöző mackóval kapcsolatban. A csapat nem más, mint az eXtensive, a daluk pedig a „Körforgás”, amelynek klippremierje június közepén volt. Íme:

Sodró ritmusú, erőteljes ez a Körforgás, mint egy végtelen tánc az érzelmek hullámain. Nincs megállás, repít a lendület – ahogy egyik embertől szaladsz a másikhoz, aztán meg vissza az előzőhöz. A zene nemcsak pörgős és fiatalos, hanem olyan igényes és korszerű nóta, amely egyszerre zúzós, dallamos és persze elgondolkodtató is.

Horvay Máté (bass, vokál), Vass Marci (dob, vokál) és Héjja Krisztián (gitár, ének)

– az eXtensive a Gyulai Hírlap fotóján

Debreceni szemmel az is érdekes az itt felvett  „Körforgás”-ban, hogy a cívisváros jelenetei mellett feltűnik benne egy irigylésre méltó perspektívából az Újkerti lakótelep és a Jerikó utca is. Ezt a legmodernebb drónos technikával rögzítette az eXtensive, mi pedig ennek látványát is bátran ajánljuk megcsodálni a zene mellé.

V. A. T.

Az én slambucom

Debrecen és környékének jellegzetes népi étele a slambuc. Isteni az illata már akkor is, amikor készül, az íze pedig egyenesen mennyei!

Ez a hagyományos ételünk nagyon egyszerű, mégis szinte mindenkinek van egy spéci módszere, amelyre esküszik. Ennek ellenére két fő irányzat él. Az egyik követői nem pirítják meg a tésztát, a másik hívei viszont igen.

Az így készített slambucok között fontos különbség, hogy a pirítás nélküli tészta sokszor egy szinte nyers, ragacsos golyóvá áll össze, míg a pirított tésztás slambucnak gusztább a színe, és nemcsak füstösebb az íze, de jó szaftja is marad. Az már részletkérdés, hogy a szalonnán, a tésztán és a krumplin kívül mi mást főzzünk bele, akárcsak az is, hogy a kockatészta a megfelelő-e a slambuchoz avagy csakis a lebbencs.

Tiszteletben tartom mindenki esetében, hogy kinek mi a kedvence, itt most azonban értelemszerűen azt a slambucot mutatom be, amelyiket szeretem. Szóval, én bizony a szalonnán kolbászt is olvasztok, a zsírjukon pedig jól megpirítom a tésztát. Ezután teszem rá a krumplikockákat, s amikor felöntöm vízzel, mehet rá egy kis pirospaprika is, hiszen az is bolondít rajta. Sőt, fővés közben lecsót is rakok bele.

Tűzhelyen készítve, az egész mindenestül (a krumplihámozástól a tálalásig) 40 perc alatt megvan. Bográcsban főzve természetesen tovább tart, ám annál nagyobb öröm, amikor végre fogyasztható. Szerintem ma sem szentségtörés kanállal enni, és sör, fröccs vagy vörösbor is finom lehet hozzá. Kiadós kaja, de érdemes sokat készíteni belőle. Jó étvágyat!

Cikk, fotók, étel: © Debreceni Képeslapok

Fehér éjszakák...

Debrecenben is a leghosszabb nappaloknak örülhetünk mostanában. Sőt, közeledik immár a nyári napforduló is.

Mintha még csak tegnap lett volna december és január, amikor már 16 órakor leszállt az este, miután a hangos varjúseregek ellepték a várost. Ezzel szemben most végre annyira későn sötétedik, hogy az már szinte hihetetlen: este 9-kor még épp csak szürkület van! – lásd a Piac utcán készített felvételünkön is.

Az év legrövidebb éjszakájában idén június 21-én lesz részünk, ekkor van ugyanis a nyári napforduló, amely után már rövidülnek a nappalok – szerencsére eleinte még észrevehetetlenül. Az érdeklődőket a mostani nevezetes nap alkalmából június 20-án ezúttal is sok-sok ünnepi program várja, köztük a belvárosi Múzeumok éjszakája, a csapókerti Tűztáncfesztivál és a zeleméri hagyományőrző mulatság is.

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Álomlak az erdőben

Debrecen egyik legfrekventáltabb helyén, a Nagyerdőben fekszik egy patinás villasor. Azon pedig van egy tüneményes kis lak, aminek sokan csodájára járnak.

A mesés épület és három társa, valamint szemközt a Leveles Csárda a Medgyessy sétányon pompáznak. Az utak által közrefogott, Wass Albert-szobros ligetnek egyébként újabban Székelyek parkja a neve, ez azonban senkit se tévesszen meg.

A Székelyek parkja a 3. szám alatti villa melletti madáretető „optikáján” át. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A villa megnyerő külseje egyszerre idézi a kalotaszegi népi lakóházakat és a Csorba-tavi szanatóriumokat. Ugyanakkor a németalföldi tradicionális építészet elemei és akár A Gyűrűk ura hangulatvilága is felfedezhető rajta, melyek közül az utóbbinak természetesen semmi köze hozzá.

De nevezhetjük romantikus-historizáló-eklektikus stílusúnak is ezt a kis gyöngyszemet. És talán éppen ez a sokszínűség az, amely igazán széppé teszi, hiszen így mindenki megtalálhatja benne a neki tetszőt.

Káprázatos őszi színkavalkád a házikón, 2015. október 13-án. Fotók: © Debreceni Képeslapok

A 3. szám alatt álló villa ma is a városé, és még látható rajta a régi DIK-es azonosító kódtábla is. A szép tetőzetű és padlásterű háznak három ajtaja van, így tehát korábban három család lakhatott benne: kettő lent, egy pedig az emeleten.

Oda a középső lépcsőn lehetett feljutni, aminek az alján korábban egy kedves bernáthegyi szolgált. S miért a múltidő? Azért, mert az épület immár üres, mivel innen is kitessékelték a lakókat. Ezzel együtt pedig sajnos ez a kis ékszer is egyre halványodik, s mindinkább ütött-kopott lesz.

A fürdő felőli veranda ajtajának üvegét valakik már hónapokkal ezelőtt kitörték. Szeles időben a megtépázott függöny libeg-lobog a résen – ami akkora, hogy felnőttek is átférnek rajta. S ha átférnek, akkor bizonyára be is mennek.

A betört ajtó mögötti veranda. Fotók: © Debreceni Képeslapok

Akkor pedig vélhetően tábort ütnek az ódon falak között, melyek előkelőbb, gondosabb házigazdákhoz szoktak eredetileg... Nagyon bízunk tehát ennek az aggasztó állapotnak a mielőbbi megszüntetésében, hogy újra álomlak lehessen ez a villa is. S akkor talán nem alakul ki olyan helyzet a Nagyerdőben, mint a Péterfia utcai védett épületsor romjaiban is volt.

Nyitva van a belső ajtó is... Fotók: © Debreceni Képeslapok

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Békesség és erő

Debrecen első számú jelképe a református Nagytemplom. E dicsőség mellékesen azt jelenti, hogy a cívisváros legtöbbet fotózott ékessége is ez a csaknem 200 éves épület.

A végtelen erőt, de mégis békességet és nyugalmat sugárzó tornyok a képeslapkészítőket is minden korban megihlették. A patinás, szép kupolákra aki ránéz, rögtön tudja, hogy melyik várost ábrázolja a felvétel. Az alábbi összeállításba generációk élményeit sűrítettük bele – így szárnyalva át az eltelt évszázadokon, s remélve egyúttal, hogy még sokáig gyönyörködhetünk háborítatlanul a Nagytemplomban (és természetesen mindegyik felekezetünk gyülekezeti helyeiben). Nagyobb fotóért kattints a képre!

A montázsban szereplő lapok fotósai: Csobaji Előd, Fényes Tamás, Horváth Zoltán, MTI, Ripely Imre, Tulok Ferenc, Vidovics István. Reprintek: Csokonai Kiadó, Uropath.

(Az itt megosztott képeslapokat nem a netről szedtük össze másoktól, hanem a valódi kiadványok alkotta gyűjteményünk példányai.)

V. A. T.

Egyetemes csodák

Debrecenben az Egyetem térnél is millió, millió, millió rózsaszál pompázik immár. Ha pedig lemegy a Nap, és kisimul a víztükör, akkor a park éjszakai arcára is rácsodálkozhatunk...

Ahogy a magáningatlanokon, úgy a közterületeken is örvendetesen sok helyet borítanak színes, illatos rózsaszirmok. Az Egyetem téren a körforgalmú csomópontnál is mosolyognak ránk ilyen szívderítő virágszőnyegek. A közelükbe hajolva, érdemes túlpillantani a tudomány palotája felé is: gyönyörű látvány tárul fel ily módon.

Nehéz eldönteni, hogy ez a szebb-e, avagy az a káprázat, amely például kék alkony idején tündöklik a téren. Na de igazából nem is kell ezen gondolkodni, hanem meg kell nézni a kora esti franciakertet is, amikor már elcsitult a vízcsobogás...

A habok közül feltáruló álomkép ugyanis maximálisan elhiteti annak illúzióját, hogy a mélyben egy „másik város” ringatózik. Íme:

DBKL

Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!

Kánikula

Debrecenben is tombol a forróság, nehéz létezni már az utcákon. A belváros csobogóin kívül a nagyerdei vízpartokon is sokan keresnek felüdülést.

Amíg az országban sok helyen óriási felhőszakadás és jégeső törte meg a hőséget, addig nálunk kedden kora délutánra csak egy kis frissítő zápor érkezett. Rövid ideig szép nagy, sűrű cseppek potyogtak, ám emiatt aztán végül csak a Nap tűnt el, a kánikula megmaradt. 

A Békás-tóban immár nemcsak kacsák lubickolnak, hanem lábáztató hölgyek is

A szabadtéri színpad felőli lankák is a ruhák ledobására csábítják a napimádókat

A vízi ködszínház szökőkútjának kövein végigegyensúlyozni izgalmas és hűsítő élmény

Alfa állapotban (és bronzbarnán) az Egyetem tér padján

V. A. T.

Welcome to Debrecen!

Az eindhoveni charter a Mikepércsi út fölött, 2015. június 7-én. Fotók és videó: Vass Attila Tamás

Debrecent e cikk eredeti készítésekor két vasárnapi repülőjárat érintette: a londoni és az eindhoveni. Azóta már a milánói járatok is közlekednek, hamarosan pedig Wizz Air-bázis lesz a cívisváros reptere...

A légikikötőt többnyire Szepes, Hajdúszovát irányából közelítik meg a landoló gépmadarak. Ennek nemcsak a sűrűn lakott területek kikerülése az oka, hanem a szélirány figyelembevétele is. Nálunk többnyire keleti, északi szél fúj, a le- és felszállás pedig széllel szemben a biztonságosabb.

Az alábbi videó egy frissítés: szintén eindhoveni gép érkezését mutatja (miként a fenti fotó is), de már november 15-én és esőben:

A kevés kivételes eset egyike volt tehát 2015. június 7. délelőttje, amikor is mindkét charter a Mikepércsi út felett szállt le. Ezt a szemfülesebbek előre meg is sejtették, és néhányan fényképezőgéppel, miegymással felszerelkezve várták a fehér-ciklámen repcsiket. Az utasokat búcsúztatókkal, fogadókkal együtt egyébként mindig népes sereglet táborozik az utak mentén.

A londoni Wizz Air-gép érkezése 2015 júniusában

A június 7-i, gyér forgalmú vasárnapon elsőként a londoni gép érkezett meg, mégpedig 11 óra 2 perckor. Nem kellett sokat várni, és ismét felgyúltak a pálya fénysorai: 11.40-kor az eindhoveni gép is befutott. Mindketten szépen landoltak, és kisvártatva már egymás mellett fénylettek az irányítótoronynál.

Fotók és videó: Vass Attila Tamás,
Debreceni Képeslapok

Készülődés a felszálláshoz: londoni gép tart a pályára

A streetball-vb a magasból

Debrecen ad otthont az U 18-as streetball-világbajnokságnak 2015. június 4. és 7. között. A verseny a Kossuth téren zajlik, a játékosok pedig szépek, ügyesek, erősek és technikásak.

A kosárlabdázó fiúk és lányok ámulatba ejtő tudása és külseje mellett a belvárost is érdemes megcsodálni. Eddig soha nem ismert arcát mutatja ugyanis most a sétálóövezet (köszönhetően a színes pályáknak és a nyüzsgésnek), és ez a káprázatos látvány a Nagytemplom panorámahídjáról tárul föl a leginkább.

(Hm, nem is lenne rossz, ha a vb végeztével is ilyen tarkabarka maradna a korzó...)

Fotók: Vass Attila Tamás / Debreceni Képeslapok

Nehéz betelni a világbajnokság látképével.
A debreceni versenyen 34 ország 48 csapata mérkőzik meg egymással

A szökőkút felőli játékterek

Az iménti pályák, már lentről nézve

A résztvevők nemzeti lobogói a Kossuth-szobron

A centerpálya a Nagytemplom alatt