Debrecen közelmúltbeli és mai arcairól kaptunk ismét sok fotót a Kedves Olvasóinktól. Ezek közül szemezgetve, elsőként a volt Centrum Áruház épületét láthatjuk Mercs László felvételén 2011-ből, amikor már könyvesbolt volt, és még megálltak előtte a 31-es buszok. A második blokkban a Nagytemplomban gyönyörködhetünk, Tamásiné Vallyon Katalinnak köszönhetően.
Kedves Olvasóinkat továbbra is arra buzdítjuk, hogy archív és friss képeiket, témaötleteiket küldjék el nekünk publikálás céljából a dkepeslapok@gmail.com címre vagy a Facebook-oldalunk idővonalára!
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
A városrész arról kapta a nevét,, hogy itt voltak a szálláshelyeik a vásárokra érkező francia kereskedőknek. Tóth Pál leírása szerint ezek a külföldi kereskedők az árucikkeik, a kulturális kisugárzásuk és a habitusuk révén üde színt is vittek a cívisvárosba. Az első képen látható épületben a Debreceni Ruhagyár, valamint azelőtt a Vidoni Szalámigyár üzemelt. A második fotón bemutatott, mai iskolaépület helyén a Demke palotája pompázott.
A Kossuth utca végén, a Méliusz téren a Verestemplom tör a magasba, fotóját lásd a cikk végén. Átellenben, a Burgundia és a Csapó utca kereszteződésétől nem messze a városi tűzoltóság laktanyája vigyázott a biztonságra. A telep helyén ma lakóházak szürkéllenek.
A városrész nevezetes emlékhelye a Pacsirta utcai régi iskola, valamint a hasonló nevű vendéglátóhely a Cegléd utcában. Mellettük a Bercsényi utcai cukrászda is említést érdemel.
Fontos hely Burgundia városrészben a néhai Vásáry István polgármester Kossuth utcai lakóháza, valamint a Cegléd utca végein sárgálló gyógyszertár és az a lakóépület, ahol tejbolt működött.
Hátra van még a Verestemplom ígért fotója, plusz a Kígyó és a Lorántffy utca sarkán lapuló kis cívisház. Kellemes nézelődést és jó felfedezéseket kívánunk Mindenkinek!
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Debrecen egyik jelképe a református Kistemplom a Piac utca és a Széchenyi utca sarkán. A jellegzetes bástyaszerű épületet Csonkatemplomként is ismerjük, miután egy vihar megrongálta, majd pedig a „helyreállítók” eltávolították a toronysisakját.
Ezeket a fotókat a malomparki postán bemutatott kiállításon repróztuk
A Kistemplom ma is álló falainak megépítéséhez 1719. szeptember 24-én kezdtek hozzá, és 1720 tavaszára már tető alatt volt a templom. A torony alapjait 1722-ben kezdték lerakni, s 1725-ben húzták fel a két harangot, és helyezték el az óraszerkezetet.
A főutca látványa 1900 előtt, Löfkovits Arthur üzletétől
Az új torony rézgombját 1726. december 5-én tették fel. Ugyanakkor alakították ki a hagymaformájú toronysisakot, amire magasra kinyúló, egy méter átmérőjű, aranyozott rézcsillagot tettek. A templomot az idők során újabb tűzvész, majd földrengés is károsította. Végül is megmaradt a régi épület és a torony, de ezeket új tetővel látták el. A templom külső formáját romantikus stílusúra változtatták meg.
A Kistemplom (jobbról) és az András-templom látványa a Német (ma Széchenyi) utcai piacról, az 1802-es tűzvész előtt. A képet a Déri Múzeum kiállításán repróztuk
A kerítést lebontották, s a templom északi oldalán lévő telekrészt átadták a tanácsnak az utcatorkolat (Széchenyi utca) szélesítésére. Az ezért kapott 780 ezer téglából bazársort építettek a nyugati és déli oldalra azért, hogy azok bevételeiből fedezzék az új templom költségeit.
A főutca látványa 1915 után, a Kistemplom már toronysisak nélkül
1907. április 19-én azonban erős szélvihar tépte le a toronysisak bádogjának egy részét. A presbitérium ideiglenes lapos tető építését határozta el, ami Tóth István építész tervei alapján angol mintájú pártakoronaként, csipkés attika falazattal készült el.
A Kistemplom a lebontott hagymakupolája nélkül. Fotó: Déri Múzeum, Debreczeni Képes Kalendáriom
Ez azóta is megmaradt. 1925-ben ismét majdnem lebontották a Kistemplomot, ám Schulek Frigyes javaslatára a renoválás mellett döntöttek – ennek eredményeként 1928-ban tarthattak újra hálaadó istentisztelet a Kistemplomban.
A mai Kistemplom története képekben elbeszélve – az 1907-es nagy vihar előtt és azt követően...
Az alábbi múltidéző galériánk fotóit készítette: Csobaji Előd, Tulok Ferenc, Vass Attila Tamás. A régi másolatokat V. Pákozdi Károly Zoltán, Vekerdi Károly és Vértesi Ferenc töltötték fel a gyűjteményeikből a Facebook-oldalunkra. Reprintek: Csokonai Kiadó, TKK, Uropath.
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
Debrecen turisztikai „arany háromszögének” két H betűs tájegységéről, Hajdúszoboszlóról és Hortobágyról kaptunk 50 éves szép képeslapokat Kedves Olvasónktól, Nagy Magdolnától.
A Hortobágyi Pásztormúzeum és a Hortobágyi Csárda 1973-ban. Képeslapfotók: Tulok Ferenc
A fenti üdvözlőkártyákon Hortobágy nevezetességei közül a csárdában és a pásztormúzeumban gyögyörködhetünk, a következő lapon pedig vágtató paripák idézik a múltat.
Hortobágyi Ménes az itatónál, 1971-ben. Fotó: Bakonyi Béla
A Hortobágyinfó szerint „A Hortobágyi Csárdát Debrecen városa 1699-ben a pusztán átvezető Sóút mentén, a Hortobágy-folyónál lévő vámszedőhely és postaállomás mellett építtette. Ez a vendéglő az Alföld leghíresebb, legnagyobb csárdája, és egyben Hortobágy legrégibb építménye.” Ez alapján tehát nagyjából egyidős a debreceni Régi Posta Fogadóval, s 2024-ben már 325 esztendős.
A Hortobágyi Csárda 1980-ban (nyitóképünk teljes méretben). Fotó: Hapák József
A Nagy Magdolna olvasónk által nekünk ajándékozott képeslapok lapozgatását a hajdúszoboszlói relikviákkal folytatjuk. Az alábbi felvételen a Béke Hotel strandjának csodálatos csúszdája tárul elénk.
A hajdúszoboszlói SZOT Béke Gyógyüdülő fantasztikus retró csúszdája 1973-ban. Fotó: Tulok Ferenc
A következő fotókon a fürdőváros főterének látványán, valamint a SZOT–ÉDOSZ Üdülő különlegesen megörökített arcán ámuldozhatunk. A mai is meglévő Béke Hotel pedig ilyen volt ötven évvel ezelőtt:
A hajdúszoboszlói SZOT Béke Gyógyüdülő 1973-ban. Fotó: Tulok Ferenc
Köszönjük szépen a képeket és a figyelmet! Kedves Olvasóinkat továbbra is arra buzdítjuk, hogy régi és friss képeiket, témajavaslataikat küldjék el nekünk közzététel céljából a dkepeslapok@gmail.com címre!
A hajdúszoboszlói Hősök tere 1972-ben. Fotó: Tulok Ferenc
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
A hajdúszoboszlói SZOT–ÉDOSZ Üdülő 1973-ban. Fotó: Tulok Ferenc
A dr. Nábrádi Mihály által szerkesztett, és 1970 és 1981 között készített Debrecen-képeket tartalmazó kiadványt kedves olvasónk, Szebellédi Soma bocsátotta rendelkezésünkre.
Köszönjük szépen az ajándékot! Összeállításunban ebből a könyvből osztunk meg felvételeket. A fenti képen a Honvédtemetőhöz vezető utca látható, a következőn pedig a Péterfia városrész névadó utcája.
A Debreceni utcanevek című, 1984-es könyvben nemcsak 1970-es évekbeli, hanem 1981-ben készült képek (köztük Csapó utcai) is illusztrálják a korabeli cívisvárost. Lássuk ezeket!
Felhívjuk a figyelmüket mindazoknak, akik az engedélyünk nélkül használják a Debreceni Képeslapok fotóit és írásait, hogy amennyiben nem távolítják el az oldalaikról, akkor az bírósági eljárást és kártérítési követelést von maga után. A szabályos megosztásokat nagyon köszönjük!
